Egy elfeledett temető

Budapest, Taksony utca 5.

A Lehel tér, vagy Ferdinánd tér már az 1879-es utcajegyzékben szerepel, mai nevét 1884-ben kapta. Nem volt ez a terület azonban mindig 'tér'.

Bővebben:

Az 1790-es években a Váci út – Lehel utca – Taksony utca által határolt hatalmas háromszögben jelölték ki Pest város első központi temetőjét, az ún. "váci temetőt". Váchoz maximum annyi köze volt ennek a temetkező helynek, hogy az oda vezető út mentén feküdt, a városi "népnyelv" azonban így rögzítette azt. Nem csoda, ha ma tudomásunk sincs erről a kegyeleti helyről, hisz a terület már 1847-re megtelt és ekkor le is zárták. Temetni ide innentől kezdve nem volt szabad. 1871-ben aztán véglegesen a megszüntetéséről határoztak a városvezetők és rövidesen meg is indult a tereprendezés és a terület parcellázása. 1891-re már kész tervek álltak a terület további sorsát illetően. Isten malmai azonban lassabban őröltek... Tervek ide, tervek oda, végérvényesen csak a 3. évezred elején rendeződött végleg a Váci út - Lehel utca deltájának sorsa...

A "váci temetőt" eredetileg a Bel- a Lipót és a Terézváros számára mérték ki, felváltva ezzel azt megelőző gyakorlatot, miszerint a temetkezések templomok tövében történtek. A főváros legrégibb temetői például a plébánia templom körül a mai Március 15-e téren, a ferenciek temploma mellett kb a mai egyetemi könyvtár helyén, a szerviták mellett a postaszékház területén helyezkedtek el, de volt pl temető a Sütő utcában is, ahol egy régi kórház melletti területen történtek a temetések. Amint azonban a város megnagyobbodott, a halottaknak a helyüket át kellett engedni az élők számára. Ezeket a kis belvárosi temetkezési helyeket felszámolták, területüket beépítették, és a külsőbb városrészeken pedig új köztemetőket nyitottak meg. Így jelölték ki a későbbi Lehel tér helyét az említett kerületek halottai számára. A temetők helyének megjelölésénél az is fontos szempont volt, hogy azok mindig a vámvonalon kívül helyezkedjenek el.

És hogy kik aludták örök (?) álmukat a Váci út és Lehel út között?

Ott állott a temető legközepén például egy nagy vörösmárvány emlékkő, amely a Váci útra nézett. Felirata szerint "Itt nyugszik néhai T. T. Perger János több n. vármegye táblabírája, magyar tudományos társaság rendes tagja. Született Nagyváradon 1791. Meghalt Pesten, Pünkösd hó 25. 1838. Béke hamvainak." A tekintetes táblabíró úrral együtt nyugodott itt több egyetemi tanár is, úgy mint "Tekintetes Tudós Szibenliszt Mihály néhai egyetemi törvénytanító" is, akinek " hamvai felett, dicső forrón szeretett férjének tiszteletül, emlékül vörösmárvány sírkövet tétetett búba merült özvegye Krastsenits Fáni gyermekeivel." A tanár úr meghalt 1834-ben. "Élt 51 esztendőt 6 holnapot."

Itt aludta örök álmát Toldy Ferenc irodalomtörténész, a Kisfaludy Társaság másodelnökének édesatyja is. Ha már az irodalomnál tartunk, mindenképp meg kell említeni a mindösszesen 15 évet élt Csapó Etelkát, Petőfi néhai kedvesét is. Az ő elmúlása ihlette a költő Cipruslombok Etelke sírjáról versciklusát.

A temető lezárásának, majd későbbi felszámolásának hírére többen "átmentetették" szeretteiket az újonnan megnyitott Kerepesi úti temetőbe. Így került oda többek között Kisfaludy Károly sírszobra is, amelynek hátoldalán mai napig olvasható felirat örökíti meg ezt az eseményt. "A költő tetemeit a régi temetőből a nyugalom ez új helyére áttétette a pesti magyar tanulóifjúság. Nov. XX. MDCCC. LIX."

A "váci temető" tőszomszédságában, a Taksony-Aréna-Lehel utcák által határolt területen feküdt a kőfallal körülkerített régi zsidótemető is. Ez kb 10-15 évvel tovább volt használatban, s ezért egy ideig a sírok is jobban is voltak konzerválva. Sírkő sírkövet ért benne, a korabeli visszaemlékezések alapján azt lehet mondani, hogy a halottak meglehetősen összezsúfolva feküdtek benne. Több sírkövön látható volt egy érdekes jelzés. Két kézfej, amelynek hüvelykujjai összehajlanak. Ez a papi áldást jelképezte, és a Cohen családbéliek sírját ékítették ilyen jelekkel. A XX. század elején azonban ez a terület életveszélyessé vált, és nem feltétlenül a dülöngélő súlyos sírkövek miatt... A fákkal, bokrokkal sűrűn benőtt terület gyakran vált a hírhedt angyalföldi legények portyázó helyévé, és számtalan esetben aki betévedt ide, többé élve már ki nem ment innen...

A zsidótemető felszámolása után ezt a területet rendezték a leghamarabb. Már 1910-11-ben építési munkálatok kezdődtek. Itt épült fel az a községi elemi iskola, amely mai napig itt áll (Bolyai), másrészt pedig ide tervezték a fertőtlenítő intézet újabb budapesti telepének megépítését is. Ez végül nem ide került, hanem pár kilométerrel arrébb, a Váci útra (ma Váci út 172).

A keresztény temető területének rendezése nem ment ennyire egyszerűen... Úgy tűnik, nem volt egyértelmű a városvezetés számára sem, hogy mi legyen a felszabadult óriási terület sorsa. Már a dualizmus időszakában felmerült annak a gondolata, hogy a Lehel és a Váci út, városszerkezetileg is igen látványos csúcsában egyházi létesítményeket állítsanak fel, amely terv aztán akkor elodázódott. (Végül a Lehel téri Szent Margit templomot 1933-ban építették meg.) 1903-ban került először szóba, hogy a főváros az addigra spontán módon kialakult piac céljára használt Ferdinánd teret felszabadítja, azon sétateret létesít, és a nyílt piac helyett egy közös, nagy angyalföldi vásárcsarnokot épít. Ez a szép terv azonban nagyon-nagyon sokáig váratott magára, egészen 2002-ig… A városvezetők tehetetlenségének máig hű tanúja a területen részben keresztülhúzódó Kassák Lajos utca. Ennek számozása ugyanis nem 1-es és 2-es számokkal kezdődik, ahogy az illene, hanem egyből a 7 ill 8-as számokkal. Az évtizedekig tartó gondolkodás közben ugyanis a hiányzó házszámok helyét elfoglalta a piac...

A temető bezárása és felszámolása beleillik abba az összbudapesti nagyságú városrendezési tervbe, amelynek része volt az Andrássy út (Sugárút) kialakítása, a kivezető utak szélesítése (pl Váci út) vagy a Tömő tér (Kossuth tér) tereprendezése az épülő országház számára. Csak a temető története időközben feledésbe merült...